Mikor kezdődött az autózás története?

Erről megoszlanak a vélemények, már a 17. században is sok feltalálót, mérnököt foglalkoztatott, hogy önjáró járművet építsen. A szakmai konszenzus az autógyártás kezdetét 1845-re teszi, amikor Karl Benz megépítette az első benzinüzemű, működő, háromkerekű autót. Ez még természetesen nem jelentette a sorozatgyártás beindulását, az csak 1908-ban kezdődött meg a Ford gyárában. Ezt követően viszont robbanásszerű fejlődés következett be az autók mennyiségében is. 1930-ra csak az USA-ban már 23 millió autó futott az utakon. A járművek számának növekedése ezt követően is folytatódott, jelenleg körülbelül 1,45 milliárd jármű van a Földön, amiből 1,1 milliárd személyautó.

Az autózás száguldó fejlődését a biztosítások csak jelentős késéssel követték le. Először a világon az USA-ban, Massachusetts államban kötelezték törvényben az autótulajdonosokat felelősségbiztosítás megkötésére. Európában az autók kötelező biztosítása az Egyesült Királyságban, az 1930-as Road Traffic Act elfogadásával került bevezetésre. A törvény kimondta, hogy az autó tulajdonosának és vezetőjének biztosítással kell rendelkeznie, amely fedezetet nyújt a másoknak okozott személyi sérüléses és haláleseti károkra.

Magyarországon általános érvényű szabályozás csak 1959-től van érvényben a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása tekintetében. A szabályozás folyamatosan változott a gazdasági környezet és az igények változásával.

Tudtad?

Érdekessége a magyar biztosítástörténetnek, amikor a kötelező felelősségbiztosítás árát az üzemanyagok árába építették be és fizettették meg az autósokkal 1982 és 1991 között.

Ez a rendszer számos előnnyel rendelkezett – nem kellett külön biztosítási szerződéseket kötni, azokat nyilvántartani, mindenki rendelkezett biztosítással, stb. – de piacgazdasági viszonyok között már nem fenntartható. Bár a gazdasági fejlődés meghaladta az üzemanyagba épített biztosítási díj rendszerét, ez a „díjszabás” szinte észrevétlenül, automatikusan részben megfelelt a kockázattal arányos díj követelményének. Könnyű belátni, hogy aki többet tankolt (és ezzel több biztosítási díjat fizetett) az vélhetően többet autózott, ezáltal statisztikailag nagyobb kárveszélyt jelentett. Ugyanez igaz lehetett a nagyobb teljesítményű (ezért nagyobb kárveszélyt jelentő) gépjárművek nagyobb fogyasztásából eredő többlet díjakra is. Mai szóhasználattal hívhatjuk az akkori kgfb. díjrendszert használat alapúnak (usage-based).

A kötelező gépjármű felelősségbiztosítás az egyik legszigorúbban szabályozott biztosítási termék. Talán a kötött jogszabályi keret is magyarázza, hogy a kgfb-vel kapcsolatban nem sok innováció történt az elmúlt években. Valószínű ugyanakkor, hogy a közelmúlt innovációi ennél a terméknél is meg fognak jelenni hamarosan. Ezek a fejlesztések elhozhatják akár az árazás – beleértve a bónusz-malus rendszer – gyökeres átalakítását is. Vannak például jól működő külföldi megoldások a használat-alapú biztosításokra a kgfb területén, akár a vezetési szokások értékelésével és a díjban megjelenítésével is.

A következő részben a CASCO és a Kötelező gépjármű felelősségbiztos közötti különbséget mutatjuk be.