fbpx

Miről is szól

A BIZTOSÍTÁS?

Mire jó a biztosítás, és hogyan működik? 

A keretesben szereplő történelmi példa jól mutatja, hogy mi is a szerepe a biztosítóknak.

Egy kis történelem

A biztosítások történetét a legtöbb forrás a hajósok közös kockázatkezelésére vezeti vissza. Ennek nyomai egész az ókorba visszanyúlnak, azonban az 1300-as évektől vált igazán elterjedté, és ismertté az a fajta megoldás, amire leginkább a mai biztosítások hasonlítanak. A céljuk az volt, hogy a hajós felelőssége csökkenjen a rakománnyal kapcsolatban. Ha például egy viharban elsüllyedt a hajó, vagy kalóztámadás érte, akkor ne neki kelljen kifizetnie a kereskedő felé az elveszett/elrabolt/tönkrement árut. A működése kezdetben kissé eltért a most megszokott biztosításokétól. Eleinte több hajós vállalat fogott össze, és ha valamelyikük hajóját kár érte, akkor együttesen összedobták a kártalanítás összegét. Ekkor még nem fizettek semmilyen fix díjat sem időközönként, sem az utak alapján.

A későbbiekben megjelentek azonban olyan szervezetek — a korai biztosítók — akik meghatározott díjak alapján vállalták a hajósok kártalanítását, ha baj érte őket útjuk során. Ha hinni lehet a legendáknak, az első ilyen valódi biztosítókat kikötői kocsmárosok alapították, mert náluk volt meg a legtöbb információ a leggyorsabban arról, hogy melyik hajóval mi történt. 
Az első — ma is működő — biztosítók egyike a londoni Lloyd’s, ami a mai napig nyújt fedezetet a hajósok, de számos egyéb speciális kockázati kör számára. 

Mindannyian ki vagyunk téve kockázatoknak — ahogy a hajósok voltak régen — , amikre nem árt felkészülni. Elvégre autóval közlekedve bármikor kiugorhat elénk egy vad, elverheti a fényezést a jég, vagy a parkolóban bármikor meghúzhatja valaki járművünk oldalát.  

Ezekre a nem várt eseményekre felkészülhetünk úgy, hogy félreteszünk rájuk, de nem könnyű meghatározni azt, hogy pontosan mennyit is kellene. Elvégre ha egyedül akarjuk teljesen lefedni a kockázatunkat, akkor a biztos védelemhez még egyszer annyit félre kellene tenni, mint annak az értéke, amit védünk. Ha például ellopják az autónkat, akkor rendelkezésre kell álljon az a pénz, amiből újat vehetünk. Ok-Ok, nem mindenki autóját lopják el, így készülhetünk úgy, hogy a miénket sem fogják, ezért nem muszáj egy autónyi pénzt megtakarítani. A kérdés csak az, hogy mennyire lehetünk nyugodtak? Mi van ha mégis a miénk lesz az az autó, amit elvisznek? 

Itt jön be a képbe a matematika, aminek óriási szerepe van a biztosítások hatékony működtetésében. Vizsgáljuk meg tehát matematikailag a kockázatkezelést, de nem kell aggódni, nem szeretnék belemenni bonyolult képletekbe. Igyekszem úgy megmutatni a lényeget, hogy egy általános iskolai matematikai tudással is egyszerű legyen megérteni az összefüggéseket. Ha tudjuk azt, hogy pl. 10 autóból 1-et lopnak el (ez az adat), akkor elég felkészülnünk arra, hogy annak az egynek kell majd megtérítsük az árát. Ha egyedül vagyunk ennek a kockázatnak a kezelésére, akkor úgy kell készüljünk, hogy akár a miénk is lehet ez az autó, tehát otthon (számlán, vagy akárhol) kell tartsuk saját autónk árát még egyszer, hogyha ellopnák, akkor tudjunk venni egy újat. (Ez volt az eredeti példa) Ha viszont összeszedünk 9 barátot (közösség), hogy 10-en legyünk, akkor már elég lesz egy autó árának mindössze a tizedét (1/10) félretegyük, hisz az adatok alapján csak az egyikünk autóját fogják ellopni, aminek az árát majd együtt fogjuk összedobni.

A dolog pont ott válik érdekessé — és bonyolultá — , hogy fel kell készülni arra is, hogy mi van akkor, ha az eredeti arány valamilyen okból megváltozik, azaz 10-ből nem 1, hanem 2 autót lopnak el. Ez az, amire a biztosítók több száz éve próbálnak megoldást szállítani, és a biztosítás matematikusok (aktuáriusok) jól felépített matematikai modelleket alkotni. Ez nem más, mint egyfajta jóslás a korábbi adatok alapján, aminél fontos, hogy megfelelően tiszta adatokkal tudjanak kalkulálni. 

A fenti egyszerű példa mellett azonban nem szabad elfelejteni, hogy a lopás, mint kockázat elég jól felmérhető. Sokkal nehezebb viszont az egyéb veszélyek adatainak begyűjtése. Pl hogyan határozzuk meg a vihart, mint kockázatot, vagy a törés kockázatát. A biztosítási aktuáriusok, mint jósok, rengeteg kérdésre keresik a lehető legpontosabb választ.

Mitől tud jó lenni a biztosítás minden szereplőnek?

Az ügyfelek sokszor úgy érezhetik, hogy a biztosító ellenérdekelt akkor, amikor kár érte őket, és nem úgy, vagy nem annyit fizet, mint amit várnak. A biztosító pedig sokszor érezheti úgy, hogy az ügyfelek egy része vissza kíván élni a biztosításával, és trükközik a kárbejelentés során. Valahol mindkét fél a másikat hibáztatja, és talán ez az oka, hogy a biztosítók sokszor nem népszerűek az ügyfelek szemében. Pedig az alapelv – hogy relatíve alacsony összegeket befizetve egy közösség (az ún. kockázatközösség) részeként felkészülhessünk bármilyen nagyobb kárra – alapvetően jó.

Hogyan lehet ezt az ellentétet helyrebillenteni? Ha a biztosító igyekszik a tényleges kockázatot a lehető legpontosabban beárazni akár a modern eszközök segítségével, valamint ha lehetővé teszi, hogy az ügyfelek akár maguk érezzék a közösség erejét, és például beleszólhassanak abba, hogy kikkel kívánnak egy kockázati közösségbe kerülni, így kiszűrve a csaló, vagy trükköző embereket. Persze ez utóbbinak akkor van értelme, ha ezt a biztosító honorálja is feléjük díjkedvezmény formájában. A végeredmény: egy igazságosabb, és jobb ár a felhasználóknak, és egy magasabb bizalom a biztosító részéről a kárrendezés során.

A CRISTO alkalmazásban szereplő Roar CASCO termék kialakítása során arra törekedtünk, hogy a fenti két dolgot – többek közt – a biztosító partnerünkkel közösen kialakítsuk. A következő bejegyzésekben erről fogok picit több részletet megosztani.

Ha érdekelnek a háttérinfók, tartsatok velünk, és kövessétek a történetünket!

Több, mint casco

Töltsd le, és regisztrálj, hogy elsők közt próbálhasd ki!