Miről is szól
A BIZTOSÍTÁS
valójában?
Mire jó a biztosítás valójában, és hogyan működik?
A keretesben szereplő történelmi példa jól mutatja, hogy mi is a szerepe a biztosítóknak és a biztosítás valójában mire is való.
Egy kis történelem
A biztosítások történetét a legtöbb forrás a hajósok közös kockázatkezelésére vezeti vissza. Ennek nyomai egész az ókorba visszanyúlnak, azonban az 1300-as évektől vált igazán elterjedté, és ismertté az a fajta megoldás, amire leginkább a mai biztosítások hasonlítanak. A céljuk az volt, hogy a hajós felelőssége csökkenjen a rakománnyal kapcsolatban. Ha például egy viharban elsüllyedt a hajó, vagy kalóztámadás érte, akkor ne neki kelljen kifizetnie a kereskedő felé az elveszett/elrabolt/tönkrement árut. A működése kezdetben kissé eltért a most megszokott biztosításokétól. Eleinte több hajós vállalat fogott össze, és ha valamelyikük hajóját kár érte, akkor együttesen összedobták a kártalanítás összegét. Ekkor még nem fizettek semmilyen fix díjat sem időközönként, sem az utak alapján. A biztosítás valójában így indult útjára.
A későbbiekben megjelentek azonban olyan szervezetek — a korai biztosítók — akik meghatározott díjak alapján vállalták a hajósok kártalanítását, ha baj érte őket útjuk során. Ha hinni lehet a legendáknak, az első ilyen valódi biztosítókat kikötői kocsmárosok alapították, mert náluk volt meg a legtöbb információ a leggyorsabban arról, hogy melyik hajóval mi történt.
Az első — ma is működő — biztosítók egyike a londoni Lloyd’s, ami a mai napig nyújt fedezetet a hajósok, de számos egyéb speciális kockázati kör számára.
Biztosítás valójában a jelenben
Mindannyian ki vagyunk téve kockázatoknak — ahogy a hajósok voltak régen — , amikre nem árt felkészülni. Elvégre autóval közlekedve bármikor kiugorhat elénk egy vad, elverheti a fényezést a jég, vagy a parkolóban bármikor meghúzhatja valaki járművünk oldalát.
Ezekre a nem várt eseményekre felkészülhetünk úgy, hogy félreteszünk rájuk. Mindazonáltal nem könnyű meghatározni azt, hogy pontosan mennyit is kellene. Elvégre ha egyedül akarjuk teljesen lefedni a kockázatunkat, akkor a biztos védelemhez még egyszer annyit félre kellene tenni, mint annak az értéke, amit védünk. Ha például ellopják az autónkat, akkor rendelkezésre kell álljon az a pénz, amiből újat vehetünk. Ok-Ok, nem mindenki autóját lopják el, így készülhetünk úgy, hogy a miénket sem fogják, ezért nem muszáj egy autónyi pénzt megtakarítani. A kérdés csak az, hogy mennyire lehetünk nyugodtak? Mi van ha mégis a miénk lesz az az autó, amit elvisznek?
Biztosítás valójában: Itt jön be a képbe a matematika
,aminek óriási szerepe van a biztosítások hatékony működtetésében. Vizsgáljuk meg tehát matematikailag a kockázatkezelést. Nem kell aggódni, nem szeretnék belemenni bonyolult képletekbe. Igyekszem úgy megmutatni a lényeget, hogy egy általános iskolai matematikai tudással is egyszerű legyen megérteni az összefüggéseket. 
Ha tudjuk azt, hogy pl. 10 autóból 1-et lopnak el (ez az adat), akkor elég felkészülnünk arra, hogy annak az egynek kell majd megtérítsük az árát.
Ha egyedül vagyunk ennek a kockázatnak a kezelésére, akkor úgy kell készüljünk, hogy akár a miénk is lehet ez az autó. Tehát otthon (számlán, vagy akárhol) kell tartsuk saját autónk árát még egyszer, hogyha ellopnák. (Ez volt az eredeti példa) Ha viszont összeszedünk 9 barátot (közösség), hogy 10-en legyünk, akkor már elég lesz egy autó árának mindössze a tizedét (1/10) félretegyük, hisz az adatok alapján csak az egyikünk autóját fogják ellopni, aminek az árát majd együtt fogjuk összedobni.
A dolog pont ott válik érdekessé — és bonyolultá — , hogy fel kell készülni arra is, hogy mi van akkor, ha az eredeti arány valamilyen okból megváltozik, azaz 10-ből nem 1, hanem 2 autót lopnak el. Ez az, amire a biztosítók több száz éve próbálnak megoldást szállítani, és a biztosítás matematikusok (aktuáriusok) jól felépített matematikai modelleket alkotni. Ez nem más, mint egyfajta jóslás a korábbi adatok alapján, aminél fontos, hogy megfelelően tiszta adatokkal tudjanak kalkulálni.
A fenti egyszerű példa mellett azonban nem szabad elfelejteni, hogy a lopás, mint kockázat elég jól felmérhető. Sokkal nehezebb viszont az egyéb veszélyek adatainak begyűjtése. Pl hogyan határozzuk meg a vihart, mint kockázatot, vagy a törés kockázatát. A biztosítási aktuáriusok, mint jósok, rengeteg kérdésre keresik a lehető legpontosabb választ.
Mitől tud jó lenni a biztosítás minden szereplőnek?
Az ügyfelek sokszor úgy érezhetik, hogy a biztosító ellenérdekelt akkor, amikor kár érte őket, és nem úgy, vagy nem annyit fizet, mint amit várnak. A biztosító pedig sokszor érezheti úgy, hogy az ügyfelek egy része vissza kíván élni a biztosításával, és trükközik a kárbejelentés során. Valahol mindkét fél a másikat hibáztatja, és talán ez az oka, hogy a biztosítók sokszor nem népszerűek az ügyfelek szemében. Pedig az alapelv – hogy relatíve alacsony összegeket befizetve egy közösség (az ún. kockázatközösség) részeként felkészülhessünk bármilyen nagyobb kárra – alapvetően jó.
Hogyan lehet ezt az ellentétet helyrebillenteni? Ha a biztosító igyekszik a tényleges kockázatot a lehető legpontosabban beárazni akár a modern eszközök segítségével, valamint ha lehetővé teszi, hogy az ügyfelek akár maguk érezzék a közösség erejét, és például beleszólhassanak abba, hogy kikkel kívánnak egy kockázati közösségbe kerülni, így kiszűrve a csaló, vagy trükköző embereket. Persze ez utóbbinak akkor van értelme, ha ezt a biztosító honorálja is feléjük díjkedvezmény formájában. A végeredmény: egy igazságosabb, és jobb ár a felhasználóknak, és egy magasabb bizalom a biztosító részéről a kárrendezés során.
A CRISTO alkalmazásban szereplő Roar CASCO termék kialakítása során arra törekedtünk, hogy a fenti két dolgot – többek közt – a biztosító partnerünkkel közösen kialakítsuk. A következő bejegyzésekben erről fogok picit több részletet megosztani.
Ha érdekelnek a háttérinfók, tartsatok velünk, és kövessétek a történetünket!
